A Cserhát és Mátra találkozásánál a Zagyva jobb- és balpartján fekszik. A hegyek nyúlványai egy kiszélesedő medencét fognak körül, amelyet északon a kőbányának, tűz és egyéb megfigyelőhelynek használt 243 méter magas Súlyom tető és a 249 méteres Bolyok nyúlványai, délen a 230 méteres Gömör hegy és a 467 méter magas Farkaslyuk trachit része zár be. E kis medence északi és déli végén úgy összeszűkül, hogy a Zagyva, a vasút és a 21-es műút alig talál magának helyet.

A középső sík részt dombok szegélyezik, majd az erdővel borított hegyek, Őrhegy, Kőszirt, Farkaslyuk, távolabb a Mátra és a Cserhát magasabb csúcsai, gerincei adják a panorámát. Legszebb, legmarkánsabb a község déli szélén hirtelen kiemelkedő, meredek Farkaslyuk.

A községhez tartozó Szentkút vadregényes völgye keletről nyugat felé tölcsér alakban szűkül, amelyet mindkét oldalról a Cserhát hegyei szegélyeznek. A hegyek között a Szentkúti patak csordogál, helyenként két-három méteres sziklafal között kanyonszerű medret alakítva.

Mátraverebély nagyon régi település, egyidős a magyar államiság kialakulásával. A község nevében Mátra szerepel, ám az ófalu a Cserhát védőszárnyai alatt fekszik. Dokumentumok alapján tudható, hogy volt egy régi település a Mátrához közelebb lévő területen, amelynek temploma is volt. A filia omladékait, fundamentumát a háború után odatelepülők fedezték föl.

A község története összefonódott a Vereb családdal, akik közel 600 évig voltak e terület birtokosai. Nevét is a Vereb családtól kapta. Legrégebben ismert tagja Vereb Stefanus 1180 körül jött a Zagyva partjára, a Fejér megyei Vereb község után itt lett a szálláshelye.

1227-ből származó egyezség szerint unokája, Henche lett a birtokos az akkori Verebélyben és Szentkúton. Henche ispán építette a kis román stílusú kápolnát a XIII. század elején, ugyanakkor Szentkút közelében is létesített egy fakápolnát.

A megnagyobbított verebi templom 1258 körül már búcsúengedélyt kapott az egyháztól, s "Vereb kútja", Szentkút is búcsújáró helyként szerepel, egy 1290-es okirat szerint.

Községünk 1329-ben szerepel először egyházas helyként a pápai tizedjegyzékben mint önálló plébánia. Ebben az időben már messze ismert búcsújáróhely volt a verebi templom.

A XIV. század elején gyakran szerepel az okiratokban az ügyvédeskedő György deák de Vereb. György fia, Péter e család legnevezetesebb tagja, aki 1368-ban erdélyi alvajda volt, majd tisztségéről lemondott és hazajött verebi birtokára. Kegyurasága alatt rendezte a Szentkúti völgyet, utat vezetett a forrásokhoz. Nevéhez fűződik a verebélyi templom gótikus átépítése, mai képének kialakítása. A templom mellé tágas kolostort is építtetett, amely teljesen elpusztult.

Verebi Péter Zsigmond királytól 1398-ban a falu részére Nagyboldogasszony-napi búcsút kapott. Az országos jellegű vásár a mezővárosi jog megadásával volt egyenértékű.

1400-ban IX. Bonifác pápa két búcsúengedélyt adott az új plébánia egyháznak, s azt a világhírű assisi és acheni templomokkal tette egyenrangúvá. Az egyik engedélyben a Máriának szentelt verebi templomot és két kápolnáját, a másikban a filiális egyházat részesítette. Településünk nagyforgalmi útvonalán Gömörből vasat szállítottak Budára. Verebi Péter alvajda alkotásain keresztül az egész országban ismertté vált.

Verebi Péter 1403-ban halt meg, emlékét a címeres síremlék őrzi, a rajta látható holló a Hunyadiakkal való rokonságra utal.

1544-ben török kézre került a Zagyva völgye, így Verebil is. A virágzó község, mezőváros hanyatlásnak indult, tönkrement a messzeföldön híres temploma is, amely olyan rossz állapotba került, hogy később "a verebélyiek mogyorót szedtek benne, s abroncsnak vágtak benne vesszőt". A lakosság menekülni kényszerült. Verebil ekkor a hatvani szandzsákhoz tartozott. Az 1578. évi összeírás szerint a szomszédos Tót-Verebély teljesen elpusztult községként szerepelt, ami valószínűleg a "pusztatemplom" környéki településre utal.

1686. augusztus 18-án Hatvan és a Zagyva völgye, így községünk területe is felszabadult a török megszállás alól. Megindult a lakosság visszaköltöztetése. Községünkbe szlávokat is telepítettek. A török pusztítás miatt a verebi templom, mint önálló plébánia megszűnt, Terenye, majd Bárkány filiája lett 1931-ig.

A válságos időkben 1535-1666-ig Verebélyi János és leszármazottjai voltak községünk földesurai. A verebélyi birtokot 1666. December 26-án a Csicseri családnak zálogosították el. Verebély e gyermektelen család után a Keczer családé lett, de Keczer András kegyvesztettsége miatt a birtok az államra szállt 1711-ben. 1733-ban a kincstártól községünk birtokát a pásztói cisztercita apátság szerezte meg 25 évre szóló szerződéssel.

Az 1711 és 1741-ből származó összeírási adatok a lakosság gyors növekedését, a gazdálkodás fejlődését, a gabonatermelés fokozódását mutatják.

A XVIII. Század közepén kezdődött és 170 évig tartott az Almásyak kora. Almásy János, kit családi kegyelet kötött Szentkúthoz, a pásztói apátságtól megvásárolta a verebélyi birtokokat. 1758. Január 1-jén új földesura lett a községnek, aki a szentkúti csodás gyógyulások hatására választotta e helyet.

Az Almásy család nagyon sokat tett Szentkút kegyhely kialakításáért és a verebélyi birtok fejlesztéséért. Tiribesen, a Zagyva partján majorságot, magtárt, majd lakókastélyt hoztak létre, felújították a verebélyi templomot.

A XVIII. század vége felé épült barokk magtárt a XIX. század második felében romantikus stílusban építették át. Befogadóképessége alapján a megye egyik legnagyobb terményraktára volt.

Almásy János halála után utódai vitték a birtok fejlesztését tovább.

A XIX. század közepén az Almásy nemzetség birtokait szétosztották a kiterjedt család tagjai között, Tiribes, Verebély, Szentkút és Kányás Almásy Gedeonnak jutott, aki a birtokvásárló unokája volt. 1862-ben bekövetkezett halála után testvére Edmund lett a földbirtokos. A tiribesi lakókastély 1860-70 között épült, melyet szép park övezett egészen a Zagyva partjáig. A XIX. század végén Almásy István örökölte a birtokot.

Jelentős eseménynek számított e völgyben a vasútépítés, amelyet a hegyek lábánál hatalmas bevágással építettek meg. 1867-ben adták át az első vágányt, majd 1872-ben megépült a második is.

Kezdetét vette a munkássá válás, az ipari szakmák felé fordulás. A századforduló táján községünk lélekszáma 1200 fő volt.

Mátraverebély 1895-től 30 éven át közigazgatási körjegyzőségi község volt forgalmas útvonala, vasúti megállóhelye miatt.

Almásy István kegyúr 1928-ban eladta birtokát. Verebélyt és Tiribest Sztrada Gyuláné vette meg, Szentkutat az egyháznak adta át...

Készült Verebélyi András helytörténeti munkája alapján.

A község újabbkori történetét a Bővebben folytatjuk.